Mi a közös a dicsőítésben és az áldozatban? Több, mint gondolnád

Vasárnap reggel. Belépsz a gyülekezetbe, megszólal a zene. Talán felemeled a kezed, énekled a kivetítőn megjelenő sorokat, de a gondolataid már az ebéden járnak, vagy az előtted álló nehéz héten. Úgy érzed, megszakadt a kapcsolat? Feltetted már magadnak a kérdést, hogy a dicsőítés többet jelent-e ennél a 20 percnyi zenénél?

Roli, az egyik dicsőítésvezető nemrég olyan nézőpontot hozott, amely mindent megváltoztathat. Azt állítja, hogy a „dicsőítést” egyszerű zenei műfajjá fokoztuk le, holott a lényegét tekintve valami sokkal mélyebb: szellemi áldozat.

Erősnek hangzik? Nézzük meg, mit jelent ez 3 egyszerű gondolatban.

1. A dicsőítés nem koncert, hanem személyes felajánlás („áldozat”)

Amikor azt a szót halljuk, hogy „áldozat”, oltárokra és régi szertartásokra gondolunk. A gondolat azonban időszerűbb, mint valaha. Az Újszövetségben az áldozat már nem állat, hanem szellemi felajánlás.

• Az áldozat olyasmi, ami neked személyesen kerül valamibe: időbe, energiába, kényelembe. Ha fáradtan vagy stresszesen is úgy döntesz, hogy Istenre összpontosítasz, az áldozat.
• Ez a te „ajkaid gyümölcse”. Vagyis tudatos megvallás, nem csupán dúdolás egy szép dallamra.
• Nem a zenei stíluson múlik. Mindegy, hogy rock vagy gospel, dobbal vagy dob nélkül: a szív szándéka számít. A zene csak eszköz, nem a végső cél.

2. Az áldozathoz pap kell (spoiler: te vagy a pap)

Az Ószövetségben csak a felkent papok mutathattak be áldozatot a templomban. Ez egy szűk kör kiváltsága volt. A jó hír az, hogy Jézus által gyökeresen megváltoztak a szabályok.

• Te most már egy „királyi papság” tagjának számítasz. Ez azt jelenti, hogy neked személyesen közvetlen hozzáférésed van Istenhez, és bemutathatod a saját szellemi dicséretáldozatodat.
• A tested a templom. A dicsőítés nem csak egy épületben történik. A szívedben kezdődik, otthon, az autóban, a mindennapokban. Az az Istennel való kapcsolat, amely csak vasárnap épül, olyan, mint egy barátság, amelyben hetente csak egyszer beszélsz a másikkal.

3. Minden a szívnél kezdődik (és ott is ér véget)

Lehet, hogy minden mozdulatod helyes, de ha a szíved nincs rákapcsolódva, a dicsőítésből csupán műsor lesz.

• • Roli a saját tapasztalatát osztotta meg: dobosként több ezer ember előtt játszott, tapsot és dicséretet kapott. Jól érezte magát, belül mégis üres volt, mert a szívét az emberek elismerése táplálta, nem Isten jelenléte.
  • Amit táplálsz, az növekszik. Ha a szellemedet az Istennel való hiteles kapcsolattal táplálod, a gyümölcsök szellemiek lesznek. Ha a testi természetedet felszínességgel táplálod, a gyümölcsök is olyanok lesznek.
  • Számít, hogy mit hallgatsz hét közben. A zene, amelyet fogyasztasz, formálja a szellemedet, még akkor is, ha csak a háttérben szól. Ha Dávid felkent zenéje elűzte a gonosz szellemeket, vajon milyen hatással van ránk az a zene, amelyet mi hallgatunk?

  A tanulság?

  A dicsőítés sokkal több, mint zene. Híd közted és a menny között. Amikor igazán dicsőítesz, egy olyan mennyei valósághoz kapcsolódsz, amely soha nem áll le.

  Amikor legközelebb megszólal a zene a gyülekezetben, próbálj meg nézőpontot váltani. Ne azon gondolkodj: „tetszik nekem ez a dal, vagy nem?” Inkább ezt kérdezd meg magadtól: „Kész vagyok ma áldozatot hozni? Kész vagyok odaadni valamit, ami nekem kerül valamibe, egyenesen a szívemből?”

  Lehet, hogy felfedezed: a dicsőítés többé nem rutin, hanem a heted legerőteljesebb élménye.